Nagyon izgalmas pár nap áll mögöttem. 24-én délelőtt kezdődött az egész, amikor is apa egy nagy fenyőfát hozott be a gyerekszobába. Ezt mindenki szorgosan díszíteni kezdte. Gömbök, szaloncukor, angyalkák, csengők és egy csomó saját készítésű dísz került rá. Én kaptam saját használatra egy fenyőágat, ezen gyakorolhattam, hogy "szúúúúr". Még a hideg is kirázott sokszor, de azért mindig megpróbáltam újra, hátha már nem szúr. Később elfoglaltam magam szalagokkal, szaloncukor papírokkal és bármivel, amit sikerült megkaparintanom. Délután szép ruhába öltöztünk és lementünk a mamáékhoz, állítólag arra várva, hogy valami Jézuska nevű személy ajándékokat rakjon a fa alá. Hát rakott. Nem is keveset. Én csak ültem a sok játék közt és csodálkoztam. Egészen addig, míg meg nem láttam valamit.... Bizony, egy tál narancs a fa alatt. Na több se kellett, megszereztem és mind végigkóstolgattam. Mindenki rengeteg kedvére való ajándékot talált a fa alatt. Aztán átmentünk vacsorára az Ircsi mamáékhoz, ahol folytatódott az ajándékozás. Fél 8-kor értünk haza és fél 11-ig csak játszottunk és játszottunk. 25-én ebédre a lenti mamáékhoz voltunk hivatalosak mamiékkal együtt. Mondanom se kell megint ajándékok :) Ami engem illet így az első év tapasztalata alapján elég fárasztó, de naggggyon szeretem ezt a Karácsony-dolgot.

Ma megint bent jártam a kórházban Hajnalka néninél. Megvizsgált, átmosta az orromat és fülmelegítő sapkát javasolt, nehogy begyulladjon a fülem (mintha nem lenne nekem elég az a kutacsvédő, amit állandóan a fejemre raknak, most még ez is). Míg őt vártuk találkoztunk Sulyok doktor bácsival is. Állítólag ő segített engem a világra. Bár ezt nem nagyon értem, de azért köszönet neki. :)

Ma délután volt az oviban Dorináék karácsonyi előadása. Nagyon szép és hangulatos volt, igazi szénával, nagyon szép jelmezekkel, "tűzzel" és persze tüdéri ovisokkal. Anyáék egy nagy dobozzal tértek haza, amiben állítólag olyan ajándékok vannak, amiket a Dorina készített az oviban. Mindent ő készített rajta: a csomagolást, a kártyát a rénszarvasokat és a Mikulást is. Viszont ezt csak 24-én este nyithatjuk ki, kíváncsiak vagyunk mi lehet benne....

...a régi vagyok. Elmúlt a lázam (illetve átadtam anyának hi-hi) most már csak az orrom folyik egy picit. 

A kapaszkodás nélküli gyaloglást pedig minden nap megtoldom 1-1 lépéssel. Ma már 8-at számoltak anyék, és ahogy megfigyeltem mindig nagyon örülnek. Persze ezt el is várom.

Sajnos ez is elérkezett

 Sosem voltam még ilyen kis elesett. Tegnap 5x elaludtam anya hasán és az éjszaka is nagyon nyugtalanul telt. Ma már jártunk a doktornéninél is, aki szerint ez valami vírus, így csak Fenistilt, orrcseppet és Cebiont javasolt. Meg persze csillapítani kell a lázamat.

Természetesen a tesóim már nagyon várták 6-a reggelét. Kipucolták a cipőiket, sőt a Dani volt olyan aranyos és kitette az én kis kocsicipőmet is, hátha abban is lesz valami. Viszont mivel Danit kételyek fogták el a Mikulás létezését illetően, ezért hát bizonyítékot akart. Így hát a "fényképezőn lévő mozgásérzékelő segítségével" hm-hm... fotót készítettünk a nagyszakállúról, amit bejön, elfogyasztja a neki szánt tej és sütemény egy részét, majd angolosan távozik. Közben persze azért ajándékokat is hagyott a cipőkben. :)

Dani mikor reggel felébredt, futott egy röpke pillantást az ajándékokra, majd rohant is megnézni, hogy csinált-e képeket az asztalon hagyott gép a Mikulásról. Izgalomtól kipirult arccal mutogatta mindenkinek, hogy sikerültek a képek. :) Jövőre viszont már azt szeretné, hogy az udvaron fotózzuk le valahogy, mert így nem tudtuk meg milyen járművel is érkezett.... Tavasszal hasonló képek készültek az udvaron a Nyusziról is, amint megérkezett motorral és szétpakolta az udvaron az ajándékokat.

Most már nem csak akkor lépek néhányat, amikor valamely családtagom minden erejét beleadva hívogat magához. A bútorok között közlekedésnél is beiktatok néhány kapaszkodás nélküli lépést, de amint látom ez a külső szemlélők számára hajmeresztőnek tűnhet. :)  Semmi ok az aggodalomra, tartogassátok akkora, amikor majd szaladok.

Mostanában van némi gond az esti elalvással (mármint az őseim szerint, szerintem minden teljesen rendben zajlik). Este 8-kor jófiú módjára elalszom az evés után (sőt sokszor már közben), aztán viszont egy jó fél óra múlva felébredek és újult erővel kezdem szórakoztatni a még ébren levőket. Pedig napközben már csak 1x alszom....

Dani farkas volt a pénteki előadáson. Éva néni színdarabját adták elő a tornateremben egy nagy színpadon. Nagyon jól sikerült az előadás, nagy sikerük volt. Anya is elment megnézni, addig itthon apa vigyázott rám. Csütörtökön 300 ovis előtt léptek fel, pénteken pedig a felsősök, alsósok és természetesen a szülők előtt.

Megtaláltam fürdés közben a kukacomat. Nem volt könnyű a sörhasam miatt, ezért úgy döntöttem el sem eresztem többé.

Pelenkakinyitáskor is hamarjában odakapok, hogy meg van-e még és ha ilyenkor caros, akkor caros. Szóval anyának nagyon résen kell lennie. Ezt megakadályozandó, mostanában mindenféle tárgyakat ad ilyenkor a kezembe több-kevesebb sikerrel.

Danival hazafelé a suliból

Most kapott anya egy nagyon jó hírt :) Dorina barátnőjének (aki szintén Dorina) az anyukája hívta, hogy most volt orvosnál. Azért ment, hogy megállapítsák terhes-e. Hát igen. És DUPLÁN!!!!!!!!!!!!!!!!!!  Nagyon örülünk neki, innen is pusziljuk őket.

Már csak 3 hét és itt a Karácsony. A nagyok már hetekkel ezelőtt megrajozlták a Jézuskának, hogy mit is szeretnének kapni. Hát nem volt hiány az ötletekből. Nagy csodálkozásunkra a Dani még az idén is töretlen lelkesedéssel és hittel rajzolt, pedig már tavaly azt hittük, hogy vége lesz "nekünk kell ajándékot vásárolnunk a nagyfiunknak". És nem. Rengeteg dolgot rajzoltak, sőt a Dani már feliratokat is mellékelt. A pókember hálóvető mellé például odaírta, hogy "bisztos", tehát ez nem a választható kategóriába esik, amikor a Jézuska majd nézegeti a rajzot, hanem ezt feltétlenül szeretné. Dorina pedig engem kért meg, hogy írjak valamit a rajzára. Ez a következő volt: "Köszönjük az ajándékokat Jézuska. Szeretnek a gyerekek". Olyan édesek. Remélem még nagyon sokáig hinni fognak ebben az egészben, hiszen van ennek valami varázsa. Tegnap már elkezdtük a lakás feldíszítését is, hópelyhek kerültek az ablakokra, a gyerekek pedig figurákat festettek. Ezek most a szobájukban díszelegnek, később pedig a karácsonyfára kerülnek majd. Azt ugyanis tavaly óta nekünk kell díszítenünk, mert a Jézuska nem tud már minden családhoz eljutni egyetlen nap alatt, ezért tavaly levélben kért meg minket, hogy díszítsük fel a fát, amit hozott. :) Az idén pedig természetesen még érdekesebb lesz, hiszen Simon is megláthatja élete első karácsonyfáját.

Festés után pedig egy kis közös legózás...

A hétvége történései:

Szombaton mivel beteg vagyok nem tudtunk elmenni Ircsi mamáékhoz, ők viszont eljöttek hozzánk. Sokat játszottam a papával, a mamát viszont nem sokat láttam, mert őt teljesen lefoglalta a Dorina.

Szombat este megtettem az első 2 lépésemet kapaszkodás nélkül. Az egész család ott volt körülöttem és mindenki elkezdett tapsolni és láthatóan nagyon örültek. Én ezt nem tudtam mire vélni, de gondoltam beállok a sorba és hevesen csapkodni kezdtem örömömben.

Vasárnap apáék megint elmentek vásárolni, így mi a Csöpi mamával maradtunk itthon. Hoztak szürke ruhákat a Dani farkasjelmezéhez, mert jövő héten már előadás lesz a suliban.

Ma: kibújt a 2. fogam (BA1-es). :))))))))  Ja, és persze 8 hónapos lettem. ;)

Sajnos néhány napja nem vagyok az igazi. Bár a kedvemmel semmi baj, csak csúnyán köhögök és néha még (valamiért délelőttönként) a levegőt is sípolva veszem. Ezért szerdán fel is kerestük Hajnalka nénit, aki a világ legaranyosabb fül- orr- gégész doktornénije. Azt mondta, hogy az első fogam miatt elkaptam valami vírust, de semmi komoly. Homeopátiás bogyókat kell szednem és anya lepedőből "sátrat" húz az ágyam fölé (kamillával és paxirasollal átitatva) amikor alszom. Úton a doktornénihez volt alkalmam kipróbálni az új ülésemet. Hát mint mondjak? Szuper. Odafelé úton teljes mozdulatlanságba merevedve néztem ki az ablakon (végre nem a plafont látom), hazafelé pedig kezemben egy Duplo dinóval elaludtam benne.

Így :)