Természetesen a tesóim már nagyon várták 6-a reggelét. Kipucolták a cipőiket, sőt a Dani volt olyan aranyos és kitette az én kis kocsicipőmet is, hátha abban is lesz valami. Viszont mivel Danit kételyek fogták el a Mikulás létezését illetően, ezért hát bizonyítékot akart. Így hát a "fényképezőn lévő mozgásérzékelő segítségével" hm-hm... fotót készítettünk a nagyszakállúról, amit bejön, elfogyasztja a neki szánt tej és sütemény egy részét, majd angolosan távozik. Közben persze azért ajándékokat is hagyott a cipőkben. :)

Dani mikor reggel felébredt, futott egy röpke pillantást az ajándékokra, majd rohant is megnézni, hogy csinált-e képeket az asztalon hagyott gép a Mikulásról. Izgalomtól kipirult arccal mutogatta mindenkinek, hogy sikerültek a képek. :) Jövőre viszont már azt szeretné, hogy az udvaron fotózzuk le valahogy, mert így nem tudtuk meg milyen járművel is érkezett.... Tavasszal hasonló képek készültek az udvaron a Nyusziról is, amint megérkezett motorral és szétpakolta az udvaron az ajándékokat.