Ma reggel pedig megtörtént az első nagy bumm. :( Reggel, míg anya a fürdőben volt apa és a tesók vigyáztak rám az ágyon. Én pedig egy óriási szaltóval leugrottam.... Szerencsére nem lett semmi baj, bár mindenki nagyon megijedt. Apa azóta elment itthonról focizni, szurkolunk nekik.
Tegnap beüzemeltük a hintát. Nagyon élvezem. Anya nem is gondolta, hogy (izgága mivoltom ellenére) ennyi ideid elüldögélek majd benne. Kész sorbanállás volt a tesóim között, hogy ki lökjön.
Bizony, a mai napot rászántam erre a fiók-témára. :) Minden lehetséges fiókot kihúztam. Megfigyeltem azonban, hogy amikor anya a közelben van, akkor nem sikerül, ha nincs ott, akkor gond nékül működik mindegyik....
Egyébként pedig eljött az az idő, amikor is nem-igen csípem már, ha betesznek engem az ágyamba. Kézben, vagy a földön remekül elvagyok, de nagyon szépen kérek mindenkit: NE zárjatok beeee!
http://www.indavideo.hu/video/Simon_puszit_dob
Hát anya még tanácstalan, hogy lehet-e ide videót feltölteni, de lelkesen próbálkozik. Sikerült ugyanis tegnap ebéd közben megörökítenie, hogy puszikat dobok.
Egyéb dolgokat is csinálok ám. Ha fogják a kezemet, akkor sétálok és a fiókok kihúzása sem jelent már gondot. Illetve egy kicsit mégis, mert ma becsíptem a pici ujjamat. De aki ismer engem, az tudja, hogy ez nem tántorít el. :)
Ez én vagyok, miközben a konyhában teszek-veszek
Na de azóta nagyon sok minden történt ám.
Most már elmúltam 7 hónapos. Anyáék szerint nagyon mosolygós, élénk és mozgékony kisbaba vagyok. Már jóideje szépen felülök egyedül, négykézláb jövök megyek a lakásban, és alig múltam fél éves, amikor felálltam egyedül. Ezt azóta is rendszeresen gyakorlom, bár anyáék óvintézkedésül állandóan valami bukósisakfélét raknak a fejemre. :)
Az étvágyammal sincs semmi gond. Mindenfélét eszem már, amit egy magamfajta babának szabad (gyümölcsök, tejpépek, tápszer, főzelékek, babakeksz). Nagy kedvencem a Nestlé kekszes itala, amit akkor szoktunk magunkkal vinni, ha útközben éhezem meg.
Fogacskám még egy sincs, de ami késik nem múlik....
Szóval a nevem Simon. :)
Születésem 2008. április 1. :
Reggel 7-re mentünk be a kórházba, de mire burkot repesztettek pont 9 óra volt. Ekkor már egyébként jó 3 ujjnyi volt a méhszáj. 
Ezután nagyon gyenge kis fájásokat érzett anya (úgy 3 és fél percenként), ezért kapott oxytocint, amitől kb 20 db 2perces fájással eltűnt a méhszáj és már jött is a kitolás. Az első kb 5 db-nál érezte, hogy valahogy nem jó irányba nyom ezért kivártunk még két fájást tolás nélkül. Utána viszont 2 tolófájásra (11 óra 47-kor) kint is voltam. Szóval az egész viharosan gyors volt.
Még a gát is teljes épségben maradt, így nem volt varrás sem. 
A három közül ez volt a legjobb szülés élménye anyának. A doki végig bent volt, jól eldumáltunk 1-1 fájás között.
Apa is végig ott volt. Ő meg azon csodálkozott, hogy végig tudott anyával kommunikálni (az első 2 szülésnél nem-igen jelzett vissza).
Szóval nagyon jó volt (na jó a kitolás azért fájt anyának).
Én pedig egyből, amikor anya hasára raktak (még köldökzsinórral) emelgettem a fejem. Iszonyú erős kis fickó vagyok.
Hát igen, anya úgy döntött mi sem élhetünk tovább blog nélkül. :)
Elsősorban rólam (Simon lennék) és persze a körülöttem sürgő-forgó családtagokról olvashattok ezentúl. Szerencsés vagyok, hiszen 2 testvérem is van, akik imádnak engem. Dani 9 éves, rengeteget játszik velem és elmondása szerint én vagyok a legédesebb baba a világon (ezzel egyetértek - a szerk. :)). Dorina pedig (a kis balerina) 5 és fél éves, szintén nagyon sokat szórakoztat. Hát ők ketten kapják tőlem a leghangosabb kacajokat.
Utolsó kommentek