Őrült tempóban haladok, már ami a kisbabaságból kisfiúvá válást illeti. Ugyan még továbbra is szívesen iszom cumisüvegből (a poharat is kezelem már egyedül, de vannak még balesetek), ivás közben továbbra is anyukám haját morzsolgatom, rácsos ágyban alszom és pelust is…

 Már teljes a karácsonyi hangulat, a lakás tele díszekkel, a gyerekek már visszaszámlálnak, kint gyönyörű nagy hó van és ma volt az utolsó tanítási nap. Szóval már célegyenesben vagyunk. Ma, amíg én aludtam a tesóim és anya sütöttek nekem tabikenyeret meg egy csomó…

 2 nappal ezelőtt történt. Délután a Geomaggal játszottam, de mivel állandóan azt mondogatják, hogy ne vegyem a számba, ezért kitaláltam valamit. A gyanútlanul tévéző nővérem szájába raktam be az egyik fém golyót, aki azzal a lendülettel le is nyelte.... Így hát…

 Rég jelenteztem, így próbálok most midenről beszámolni, ami körülöttem történik. Kezdeném talán a H1N1 témával. Hosszas hezitálás után végül beoltatja magát a család. Én ugyan még nem kaphatok oltást Ibolya néni szerint, de a többiek körülöttem igen. Apáék…

 Sajnos én személyesen már nem talákozhattam vele, de testvéreim és szüleim nagyon szerették, ezért égjen érte ez a jelképes gyertya....

1 maradt csak a 3 pici malackából. Végül Pindúr mellett döntöttünk (ma már Túró Rudi névre hallgat). Ő maradt, 2 testvére pedig Diához került, így végül is biztosan jó helyen vannak. :)