Nem kell semmi gonosz dologra gondolni a cím láttán. Apa és anya például kifejezetten szereti hallani, persze csak tőlem. Nosztalgia fogja el őket, amikor a "Mi vagy te?" kérdésre így felelek mosolyogva : ÁTO. Pont úgy, mint sok évvel ezelőtt Dani tette ennyi idősen. 

Idő közben 15 hónapos is elmúltam, hamarosan ismét oltást kell kapnom. Nagyon önálló kis emberke lettem mostanra. Jelzem, ha inni vagy enni kérek, szólok, ha nagydolog van a pelusban (sőt már a medencéből is kijövök, hogy a földre pisiljek, ne a vízbe, bár a bilivel még nem vagyok valami jóban), minden asztalra, bútorra felmászom. Sokszor már ébredéskor sem sírok, hanem a nevén szólítok valakit a családból. Este pedig (ha nem vagyok túl álmos) létszámellenőrzést tartok. Felsorolok mindenkit, mire apa vagy anya elmondja nekem, hogy hol van az említett illető és mit csinál. :)  A tengerimalackákat is rendszeresen meglátogatom, nyitogatom a ketrecüket és minden kezem ügyébe kerülő dolgot bedobok nekik.