Magyarra fordítva már többször közlekedem kétlábon, mint 4kézláb. Ezutóbbit csak akkor alkalmazom, ha épp nincs a közelben felállásra alkalmas hely. Most már szinte mindenhová totyogva megyek. Persze már az esések száma is csökkent. Egyre biztosabban jövök-megyek a lakásban. A nagyszoba és az előszoba közé felszerelt rácsos ajtó nem is idegesít (pedig anyáék ettől tartottak). Ha be van csukva, akkor nem foglalkozom vele. Csak azt nem csípem, ha valaki kimegy és engem bent hagynak, na ekkor állok a túloldalon krokodilkönnyekkel és fogom a rácsot.

Apának ma reggel kivették az egyik bölcsességfogát. Most pár napig kímélni kell, nem emelgethet, nem hajolhat. Sok gyógypuszi neki!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!