Ma reggelre megérkezett a jobb alsó 1-es fogam. Ennek ellenére az éjjel nagyon jól aludtam, de lehet, hogy az elmúlt néhány éjszaka nyugtalansága ennek volt köszönhető....

Mostanában szoktam már csócsálni egyedül különbőző finomságokat. A sárgarépát, babakekszet, almát, körtét és a kígyóuborkát nagyon szeretem, de ugyanez már nem mondható el a mandarinról. Azért azt is elszopogattam, de ami azt illeti nekem egy kicsit savanyú.

Tegnap anyukám megállapította, hogy milyen jó testvérek vagyunk mi hárman. Öröm nézni, hogy mennyire szeretjük egymást. Kitörő örömmel szoktam fogadni a tesóimat, amikor délután hazaérkeznek, ők pedig alig várják, hogy egy kicsit foglalkozhassanak velem. Dorina sátrat szokott építeni kettőnknek, kergetőzni szoktunk és persze egyfolytában ide-oda pakolászik engem. Ma énekelt nekem, amikor hazajött: csingóbe-csingóbe.... (ez lenne a Jingle Bells). Dani inkább a beszélgetős, éneklős játékokat szereti. Imádja például, ha kérdez tőlem valamit én pedig fejrázással válaszolok (bármi is legyen a kérdés).  Szóval ők azért imádnivalóak, amiért ilyen gondoskodóan bánnak velem én pedig egyszerűen így vagyok összerakva. :) Anya szerint egy pici baba minden részletében úgy néz ki, hogy egyszerűen ne lehessen nem szeretni. Ezek szerint ezért puszilgatja állandóan az összes alkatrészemet...

Igazi kos vagyok, nem kikerülöm a tárgyakat, hanem fejjel eltolom. A kisasztalt például fel is emelem, ha pont alatta támad kedvem felállni.